Azzá válsz, amire gondolsz…

"Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén múlik: így hát ügyelj erre! 

                                            Ne fogadj be sötét, negatív gondolatokat.” (Marcus Aurelius)

            A címben elhangzó állítás nem fenyegetés, és nem fikció, csupán az elmúlt évek nagy szellemi felfedezéseinek summázása. Az ókori népek „azzá leszel, amit eszel” gondolata közelebb áll hozzánk, de a gondolat teremtő erejéről beszélni képtelenségnek tűnik, pedig igaz.

            Számos könyv, folyóirat, film és internetes oldal foglalkozik a témával. „A gondolat ereje” kifejezésre a Google százával ontja a találatot. Nem az a célom, hogy mindezeket rendszerezve összegyűjtsem, vagy ollózva összeállítsam a magam hangzatos mondatait. Mindössze fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy mennyire nem mese a pozitív gondolkodás.

            Mikor először hallottam ezt a kifejezést, kissé naiv és haszontalan feltételezésnek gondoltam. Ha működne, véltem, csodálatos lenne a világ. Az emberek átszellemült mosollyal az arcukon engednék egymást előre a boltban, míg dagadt pénztárcájuk hasából gond nélkül húznák elő az ezreseket, hogy minden vágyukat kielégítsék. A sorban állva ismeretterjesztő könyveket lapozgatnának, vagy egymás kedves egészsége felől érdeklődve örülnének a viszontlátás csodálatos érzésének. De nem. Minél többet olvastam a témában, annál inkább megláttam a várt és valós világ közti égető különbséget, sőt. Minél pozitívabb igyekeztem lenni, annál mogorvább emberek löktek fel a reggeli tömegben, és nemhogy elégedetlen emberek kígyózó sora várt a boltban, de igazából a kutyát nem érdekelte, hogy mi van velem. Valamit tehát szem elől tévesztettem, félreértettem vagy egészen egyszerűen nem tartottam fontosnak tudomásul venni. Vissza a starthoz.

"A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerem: minden ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.”

/Tepperwein, Kurt/

 A kvantumfizika ma már képes mérni a gondolatok energiáját. Végtelenül sok gondolat fut át az agyunkon a másodperc töredéke alatt is. Ezeknek nagy része a tudatalatti tartományban marad, s csak igen csekély részük tudatosodik bennünk. Azonban az összes felbukkanó gondolat hatással van mentális és érzelmi állapotunkra. Lássunk egy példát: Reggel ragyogóan süt a nap, kipihenten és elégedetten ébredünk. A kedvenc reggelink elfogyasztása után jóllakott napközis módjára indulunk munkába, minden OK. A kocsi azonban csak harmadjára indul, és a gyerek tegnap teleszórta ropival a hátsó ülést, de sebaj – egészen addig, még kitartunk amellett az erőteljes gondolat mellett, hogy minden OK. Ha ez sikerül, lehet a főnök dühös, az ebéd ehetetlen, a boltban hosszú a sor és az esti forgalomban is irdatlanul nagy dugó, a „minden Ok” boldog érzésével térünk haza a mi szeretett, okos és mintacsaládunkhoz (habár csak hideg kaja van, a gyerek felszórta az előszobát matchboxszal és szomszéd néni ezerrel hallgatja a híreket alattunk).

            Pozitívan gondolkodni tehát, annyit jelent, hogy jó, kellemes, értéket képviselő és élményt nyújtó gondolatokkal veszem körül magam. Vagyis, a többit kizárom folyamatosan úgy, hogy nem veszek róla tudomást. A „minden pocsék” érzése akkor tör ránk váratlanul, mikor a negatívumok kerülnek túlsúlyba. Előbbi példánkhoz visszatérve, ha délutánra esőt mondanak, elfogyott a zabpehely, nem indul az az átokverte kocsi, a főnök dilis és még a gyerek sem tud maga körül rendet tartani. A külső körülmények egy cseppet sem változtak, mégis a feje tetején áll minden.

"A negatív gondolkodás határt szab a teljesítménynek. Ha viszont ezt megfordítjuk, akkor a lehetetlen hirtelen nagyon is elérhetővé válik.”

/Amby Burfoot/

            Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a káosz egy hozzánk nagyon közeli helyen, pontosan bennünk kezdődik el. Mihelyst helyet adok a rossz gondolatoknak (nyafogásnak, panaszkodásnak vagy elégedetlenségnek), a lavina elindul. Még veszélyesebb: ha nem is én csinálom ezeket, csak engedem, hogy mások rám zúdítsák a bajt. Ilyenkor csak hallgatom a panaszkodást, és én magam leszek rosszul tőle, fültanúja vagyok egy veszekedésnek, és két perccel később már én korholom azt a szerencsétlent, aki az utamba került. Így működik, akár a dominó.

            Hogy mindezt elkerüljük, nagyon figyelnünk kell a gondolatainkra. Mondhatják jó, de sikerült-e már bárkinek is nyakon csípnie egyetlen engedetlen gondolatot? A baj csak mindig akkor van, mikor már nyakig ülünk a lekvárban. Helyes a gondolatmenet, de nem is az a célunk, hogy az elmebaj határát súrolva gondolatokat kergessünk egész álló nap. Éppen a másik oldalról fogjuk kezelni a problémát. Ha 100% - ig tisztában vagyunk a céljainkkal, az értékeinkkel, a lehetőségeinkkel, akkor nem azon fog járni az agyunk ami nincs, hanem abból kezdünk el dolgozni, amink van. És minél hosszabb listát sikerül összeírnunk meglévő dolgainkból, annál inkább elönt bennünket a gazdagság boldog érzése. Ez az, amit a pozitív gondolkodók tökélyre fejlesztettek, s gyakorolhatjuk mi is, minden nap. Sok sikert kívánok! 

"Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.”

/Alphonse Karr/